Mivel a kínai munkavégzési szokások eltérnek az európaitól, ezért először munkavédelmi oktatás kötelező. Ez nem javaslat. Ezzel elkerülhető az a kezdő hiba, hogy például az elektromos elosztószekrényben tárolják személyes dolgaikat, ételeiket, italaikat.
A kínaiak nagyon hamar alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz, így első héten kell lefektetni a szabályokat és azokhoz konzekvensen kell ragaszkodni, különben jogosan számon kérhetik, hogy "de eddig ez nem így volt".
Az oktatás során kötelező felhívni a figyelmet az európai uniós és magyar szabványokra. Ilyen például az elektromos vezetékeknek a színei és azok használatai. Míg nálunk szigorú szabályokhoz kötött a fekete, szürke, barna, kék, zöld-sárga használata, addig kínában ezt rugalmasan kezelik és azt a kábelt, vezetéket használják ami éppen kéznél van. Így akár egy elosztó szekrényen belül a zöld-sárga lehet fázis is, és akár vezérlő vezeték is. Ezen felül különösen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a nálunk jelenleg lévő szabványok szerint a 16 négyzetmilliméter alatti átmérőjű fázisoknál a földelésnek azonos átmérőjűnek kell lenni. 16 mm2 felett pedig költségcsökkentés miatt a szabályozás megengedi, hogy a földelés a fázis átmérőjének a fele legyen. Továbbá érintésvédelmi szempontokból demonstrálni kell a szakszerű két rétegű szigetelés módját, a tömszelencék használatát és a lépésálló gégecsövek, kábeltálcák elhelyezésének módját.
Továbbá fel kell hívni a figyelmet a dugalyok típusára, mert van hogy a kínaiak is kínai alvállalkozóktól vesznek egyben részegységeket, amelyeket belföldre gyártanak és nem európai aljzatok vannak beszerelve. Nagyon fontos továbbá szem előtt tartani, hogy mivel a kínaiak economy osztályon repülve érkeznek így nem tudnak magukkal hozni több tíz kilogrammnyi szerszámot, ezt mindig a magyar félnek kell biztosítani. Ilyenek például a különböző csavarhúzóktól kezdve, a fogókon át, a csőkulcsokon keresztül a multiméterig bármi lehet.
Nagyon fontos arra is felhívni a figyelmüket, hogy bizonyos feladatoknak megvannak a célszerszámai, ezért azokat a feladatokat kötelező a megfelelő szerszámmal végezni és nem lehet csak úgy félmegoldást végezni, mivel "Kínában ezt így szoktuk". Ennek eklatáns visszatérő példája a kábelsaruk hiánya, a vezetekékek sodrásának hiánya, csak szigetelő szalaggal való összetekerése; sorkapcsolóba lazán csak odacsavart vezetékek stb.
Egy további tipp a felsővezetés számára az, hogy amikor Kínából veszünk egy gyártósort az nem "ugyanaz, mint a német csak olcsóbb". A kínaiak szűken értelmezik a gyártósor fogalmát, és ők úgy gondolják, hogy ha gyártósort vesz tőlük valaki, akkor ő miért adna hozzá vízvezetékeket, levegő csöveket, elektromos kábeleket, kábel tálcákat vagy bármilyen infrastruktúrát. Erre fel kell készülni, hogy ezért is olcsóbb a gépsor, mert ezek a drága alkatrészek nincsenek benne az árban. A garanciáról, szoftveres támogatásról nem is beszélve. Ezen felül ha meg is tudunk egyezni, hogy a helyi infrastruktúrát a magyar fél adja, akkor azt érdemes a tervrajzokon konkrétan bejelölni, hogy meddig tart, mert ebből is félreértés szokott adódni, hogy a magyarok úgy gondolták, hogy az elosztó szekrény mellé 1 méterrel odavezetik a villamos gerinc vezetéket az elég és majd a kínai köti be a szekrénybe, mert ők nem szerelhetnek benne a garancia miatt. Míg a kínai úgy gondolkozik, hogy ezt megvették, innentől az ő szekrényük és a betápot a szekrényen belülig kell bevezetniük a magyaroknak. Egy másik probléma ilyenkor az, hogy a kinti mérnök máshogyan kalkulált így a betápkábel mérete nem kompatibilis az elosztószekrényével. Ezeket mindig életvédelmi szempontok miatt a helyi villamosmérnököknek felül kell vizsgálni.
A következő probléma szintén szokásbeli különbség, míg nálunk mindent kötelező földelni, addig Kínában a 24 Volt alatti vezetékeket nem szokás. Illetve ha van is földelés akkor csak egy EPHval elintézik az egész elosztó szekrényt.
Amikor kábelt kérnek, hogy rendeljünk akkor a helyi villamosmérnökkel egyeztetve rendeljünk, hogy az átmérők stimmeljenek és szabványosak legyenek.
A következő jótanács evidensen hangzik, de gyakran alábecsülik. A magyar félnek fel kell készülni egy nagyon rátermett, szakmai képesítéssel- és tapasztalattal rendelkező projekt menedzserrel, aki minden nap jelen van a kivitelezés során és személyeskedés nélkül azonnal tudja teljesíteni a kérését a kínai technikusoknak, mérnököknek. Amit el kell fogadni pedig az, hogy egy kínai mérnök, vagy technikus nem fog tudni egy hatalmas projekt elején előre egy összesítő, átfogó, tételes rendelési listát adni, hogy még mik hiányzanak. Mivel a munkavégzésük lineáris, ezért fel kell készülni arra, hogy naponta fognak új igények felmerülni a beruházás kivitelezése során, és tilos leállni személyeskedni, hogy "de ezt tegnap miért nem mondta?!". Továbbá a projekt menedzsernek van, hogy felül kell írnia a felsővezetés döntését, mivel szakmai kérdésekben tilos nem szakmai döntést hozni! Például ha a kínai munkás azt mondja, hogy még nincs teljesen kész a gép, majd csak jövőhéten lehet funkció teszteket, hideg tesztet vagy akár anyaggal való meleg tesztelést végezni, akkor egy vezető ezt nem írhatja felül, hogy "de csak egy kicsit kapcsoljuk be, hogy nézzük meg milyen amikor megy". Természetesen a kételkedés jogát fent kell tartani, de ne mindig gazdasági szempontból döntsünk hanem hallgassuk meg a magyar szakembert, mint másodvélemény.
Ezeket a tapasztalatból adódó tanácsokat nem betartva akár több tíz-, vagy akár száz milliós fölösleges többlet költségekbe verheti magát a cég, amivel a projekt beindítása értékes heteket vagy akár hónapokat is csúszhat.
